Magyar vállalkozók mindennemű korlátozás nélkül az adott tagország által szabályozott feltételekkel indíthatnak vállalkozást az EU tagországaiban. A vállalkozásokra vonatkozó letelepedési jog szabadságának biztosítása érdekében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyek valamely tagállam rendelkezései szerint alapítottak, és amelyek alapszabály szerinti székhelye az unión belül van, szabadon végezzenek gazdasági tevékenységet bármely tagállamban.
Az 1994. február 1-jén hatályba lépett társulási szerződés értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani a magyar vállalkozóknak is az Európai Unió területén történő letelepedést.
A tőke szabad áramlása biztosítja továbbá minden uniós polgár számára azt a jogot, hogy szabadon alapíthasson vállalkozást bármely tagállam területén. Jó tudni, hogy az egyes tagállamok vállalatalapítási szabályai eltérőek lehetnek. A vállalkozóval tarthatnak közvetlen családtagjai is, akik bár önállóan vállalhatnak munkát, de nem folytathatnak önálló vállalkozói tevékenységet.
Az EU-ban jelenleg vállalkozást egyéni vállalkozóként vagy társaságok formájában az alábbiak szerint lehet indítani:
Ha valaki egy másik tagországban egyéni vállalkozóként kíván letelepedni, akkor tartózkodási engedélyt kell igényelnie. Ezt a tartózkodási engedélyt automatikusan megkapja, kiadását a tagország csak abban az esetben tagadhatja meg, ha a letelepedni szándékozó belépése és ott-tartózkodása az adott ország közrendjét, közbiztonságát vagy közegészségügyi szabályait sérti. A közegészségügyre hivatkozva ugyanakkor a tartózkodási engedély csak abban az esetben tagadható meg, ha a jelentkező meghatározott betegségekben szenved; ilyenek például a tuberkulózis, az elmeállapot kóros elváltozása, a szifilisz, a karantént igénylő betegségek. A tartózkodási engedély igénylésekor igazolni kell még, hogy az üzletszerűen folytatni kívánt tevékenység nem esik nemzeti korlátozás alá.
Tartózkodási engedély megléte esetén ugyanolyan feltételeket kell viszont a jelentkezőnek biztosítani - például a vállalkozói igazolvány kiváltásakor - mint saját állampolgárainak, tehát többletkötelezettségek nem írhatók elő.
A társaságok formájában történő letelepedés, a társaságalapítás szabadsága lehetővé teszi azt, hogy bármely cég leányvállalatot, kereskedelmi képviseletet, fiókot vagy ügynökséget hozzon létre bármely tagállamban.
A társaságalapítási feltételek tagállamonként eltérőek, de egyik tagállam se tehet különbséget olyan cégek között, amelyeket saját állampolgárai, illetve más tagállamok állampolgárai jegyeztettek be. Ha a társaság tulajdonosai a társaság megalakításakor és bejegyzésekor teljesítik a tagállami szabályokat (amelyek a cégbejegyzés feltételeiben pl. azonosak), akkor a társaságok egyforma jogokat élveznek és ugyanolyan kötelezettségek is terhelik őket, függetlenül az alapítók nemzetiségétől. A tagállamonkénti eltérő társaságalapítási feltételek természetesen szükségessé teszik azt, hogy a társaságot alapítók tájékozódjanak az idegen tagállam nemzeti jogáról.
Új vállalkozási formák
A hazai vállalkozóknak és vállalkozásoknak két új, az Unió területén működő társasági formával kell megismerkedniük.
Az Európai Gazdasági Érdekegyesülés egy olyan társaságok és természetes személyek közötti együttműködési forma, amelyek főként a kis- és középvállalkozások közösségi szintű megjelenéséhez biztosít kereteket, azok határokon átívelő kooperációját elősegítve. Az egyesülés céljának kapcsolódnia kell tagjai tevékenységéhez, de nem léphet annak helyébe. Az érdekegyesülések létrehozását és felszámolását az EU hivatalos közlönyében közzé kell tenni.
Az Európai Társaság (ET) a tipikus európai részvénytársaságot jeleníti meg. Alapítására, működésére, ügyvezetésére, pénzügyi beszámolóira és felszámolására vonatkozó előírásait a közösségi jog szabályozza. Ezek a szabályok elősegítik a társaságok rugalmasabb és költségkímélőbb működését azáltal, hogy a társaság a székhelyét és telephelyeit felszámolási eljárás nélkül áthelyezheti egyik tagállamból a másikba.
.Adózás
Aközvetlen adók - azaz a személyi jövedelemadó (SZJA) és társasági adó (TA) - szabályozása továbbra is tagállami hatáskörben marad, tehát azokra a közösség jog nem tartalmaz előírást.
Az Európai Unió jogrendszere az indirekt adókra (forgalmi és fogyasztási adók) vonatkozóan ír elő harmonizált szabályokat.
Az általános forgalmi adó (ÁFA) esetében kétféle adókulcsot rögzít a szabályozás: az általános adókulcsnak legalább 15%-nak kell lennie, és a kedvezményes kulcsok sem lehetnek alacsonyabbak 5%-nál. Miután a közösségi szabályozásban nincsen 0%-os adókulcs, így ez 2004. január 1-jével megszűnt. A harmonizált jogszabály ezen túlmenően megköveteli még a regisztrált adóalanyok áfa-azonosítójának egységesítését is.
A fogyasztási és jövedéki adóknak is igazodniuk kell az Európai Unió által előírt adómértékekhez.
Általános forgalmi adó
A Közösségen belüli adóalanyok egymás közti forgalma elviekben nem minősül exportnak és importnak, de a szabályozás lényegében azonos a már itthon is jól ismert export-import szabályozással (vagyis ha egy osztrák gyártó ad el egy olasz kereskedőnek, az osztráknak honi áfa-fizetési kötelezettsége nincs, de visszaigényelheti a saját beszerzéseiben kifizetett osztrák áfát, az olasz kereskedő pedig önbevallással rendezi az adott vásárlásra az olasz áfa-törvény szerint előírt adót, és ugyanezen bevallásban vissza is igényelheti azt, hiszen amikor továbbadja majd Olaszországban az árut, árrésével növelten újra adófizetési kötelezettsége keletkezik).
Az adóalanyok egymás közti, az előbbiek szerint adóteher nélküli forgalmát adminisztratív úton lehet követni: rendszeresen le kell jelenteni a más tagállamba adó nélkül átszállított áruk értékét, mennyiségét, fajtáját, stb. Onnan lehet tudni, hogy a vásárló a másik tagállamban áfa-adóalany, hogy az adó nélküli vásárláshoz fel kell mutatni a vevő EU-s adószámát. (Ha ilyen nincs neki, az eladó nem jogosult áfa nélkül eladni.)
Két különböző uniós tagállamban működő adóalany közötti ÁFA elszámolás gyakorlata tehát a következő:
A szállító/eladó ÁFA mentes számlát állít ki. A vevő a küldemény megérkezésekor saját országa kulcsának megfelelő ÁFÁ-t számol fel, amit - ha továbbértékesítésre vagy gyártásra használ fel - azonnal visszaigényelhet. Amikor a viszontértékesítő saját országában eladja a terméket, az egyéb költséggel, haszonnal növelt összeg és az illetékessége szerinti országban érvényes ÁFA kulcs alapján számolja el az ÁFÁ-t, és fizeti be a hatóságoknak. A szállító csak akkor számlázhat adómentesen, ha neki és a fogadó ország adóalanyának is van közösségi adószáma - ezek megléte a 2004. februárjában induló Központi Kapcsolattartó Irodán keresztül lesz ellenőrizhető.
A magyar áfakörbe tartozó kereskedőnek, vállalkozónak rendelkeznie kell uniós adó-azonosítószámmal, melyet a területileg illetékes APEH irodánál lehet kérvényezni, abban az esetben, ha a vállalkozónak bizonyítottan kereskedelmi kapcsolata van EU tagállambeli vállalattal, vállalkozással, vagy szolgáltatást nyújt EU országban. A hazai adóazonosító számok ezeknek a kritériumoknak már megfelelnek, a jelenlegi számok elé a csatlakozástól kezdve csupán az országazonosító "HU" jel kerül.
A Közösségen belüli adóalanynak más tagállam nem adóalanya felé történő értékesítése az eladó adóalany tagállamának adómértékét viseli (a nem adóalany EU-s vevő adószámot felmutatni nem tud, így az eladó adó nélküli értékesítésre nem jogosult). Azaz ha a holland természetes személy finn áruházban vásárol kenyeret, fényképezőgépet, stb., vásárlásában a finn áfát kell megfizetnie, és Hollandiába való hazavitelekor további teendője nincs.
Az adólevonási jog gyakorlásának szabályai általánosak: az adóalanyokat megilleti a jog a beszerzéseikben feléjük felszámított áfa levonására, ha a beszerzés adóköteles tevékenység folytatásához merül fel, nem szolgál vállalkozásidegen célokat (különösen az alkalmazottak személyes fogyasztásának kielégítését, vagy luxuskiadásokat, szórakozást, reprezentációt). A tagállamok azonban a visszaélések korlátozására bármilyen korlátozásokat megtehetnek, egyes termékeket, tárgyi eszközöket részben vagy egészben kizárhatnak a levonás köréből.
Szállítmányozás
Elsősorban a vámkezelési és egyéb más szállítmányozással összefüggő szabályokat kell e tekintetben figyelembe venni.
Azáltal, hogy az EU-csatlakozással Magyarország szempontjából az Unió valamennyi országa belföldnek számít, megváltozott a vámkezelés módja, annak szabályai. Az Európai Unióban a vámvizsgálat az unió külső határain történik, míg a belső határokon nincsen ellenőrzés. Magyarország számára ez azt jelenteni, hogy vámkezelési szempontból például az osztrák határ megszűnt, míg a többi (külső) határokon az ellenőrzés szigorodott. A külső határokon való átjutást könnyíti az Európai Unióban alkalmazott vámkezelési módszer, mely szerint az árut elegendő a kereskedő telephelyén vámkezelni.
A szállítmányozás terén a TIR egyezmény mellett egyre fontosabbá vált az ún. tranzitegyezmény, melyet az EU-EFTA és a CEFTA tagállamai kötöttek meg egymással. A tranzitegyezmény értelmében a szállított áru mentesül a vámbiztosíték-nyújtás kötelezettsége alól, mégpedig a közösen működtetett garanciarendszer miatt. Magyarország a tranzitegyezményt 1996. július 1-je óta alkalmazza.
Termékértékesítés
Az Európai Unió belső piacán csak azok a termékek hozhatók forgalomba, amelyek a rájuk vonatkozó termékbiztonsági követelményeknek és irányelveknek maradéktalanul megfelelnek.
Az új megközelítésű irányelvek hatálya alá tartozó termékek esetében kötelező a CE jelölés elhelyezése a terméken, mely a követelményeknek való megfelelőséget jelzi a hatóságok számára. A megfelelőségi jelölés elhelyezéséért a gyártó felelős. CE jelöléssel csak az új megközelítésű irányelvek által szabályozott terméket szabad ellátni.
A CE (Conformité Européenne) jelölés feltüntetése a terméken azt jelenti, hogy az maradéktalanul megfelel a fent említett irányelveknek, tehát biztonságos, s erről az előírt módon meg is győződtek. A CE jelöléssel ellátott termék az Európai Unióban bárhol szabadon forgalomba hozható.
A CE jelölés megszerzése a terméktől és az azt szabályozó irányelv(ek)től függően igen változatos lehet, terjedhet a belső gyártói nyilatkozattól egészen a külső fél által tanúsított, teljes minőségbiztosítási rendszerig. Amennyiben tanúsító vállalat bevonása szükséges, a CE nyilatkozaton a tanúsító szervezet adatait is fel kell tüntetni.
A hatóság a kereskedelemben ellenőrzi, hogy a CE jelöléssel ellátott termék rendelkezik-e a szükséges dokumentumokkal, megfelel-e a mintadarabnak és az irányelvek által előírt lényeges biztonsági követelményeknek. A hatóság a megfelelőséget a gyártás helyén is ellenőrizheti.
A CE jelöléssel ellátott termékek szabadon forgalmazhatók az Európai Unió belső piacán.
Támogatások
A magyar vállalkozások már a csatlakozás előtti időszakban is részt vehettek az EU által meghirdetett támogatási programokban. 2004. május elsejével a vállalkozások számára az Unió közösségi forrásai is megnyíltak, és állami támogatást is kaphatnak.
Támogatási formák a csatlakozás után
Az Európai Unió a Strukturális Alapok keretében azokat az elmaradott régiókat támogatja, amelyek jövedelmi szintje nem éri el az Európai Unió GDP átlagának 75%-át.
Támogatja továbbá a komoly szerkezeti problémákkal küzdő térségek felzárkóztatását célzó fejlesztéseket, illetve az oktatás, szakképzés modernizálását is. A Strukturális Alapok pályázatait a Nemzeti Fejlesztési Hivatal koordinálja. Az egyes pályázatok a Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott ún. Operatív programok irányító hatóságainak weblapjain érhetők el.
A Kohéziós Alap nyújtotta támogatásokat az elmaradottabb régiók az infrastruktúra kiépítésére és fejlesztésére, valamint a környezet védelmét szolgáló beruházásokra használhatják fel.
A Közös Agrárpolitika által nyújtott támogatások célja a mezőgazdasági vállalkozások termelékenységének javítása, az agrárpiacok stabilizálása. A közvetlen támogatások és az importvédelem mellett az intervenció eszközével biztosítja az Európai Unió mezőgazdasági vállalkozásainak versenyképességét. (Az intervenció az jelenti, hogy a közösség az adott terméket felvásárolja, ha a piaci ár tartósan az intervenciós ár alá süllyed). Minden egyes termékkörre más-más támogatási rendszer vonatkozik, igazodva az adott termékkör és a piaca sajátosságaihoz.
A fent említett támogatások pályázatok útján nyerhetők el, ezért ezen programokban való részvételhez elengedhetetlen, hogy a magyar vállalkozások és vezetőik megismerkedjenek a támogatási programokkal és rutint szerezzenek a pályázás területén.
A kis- és középvállalkozások számára az EU további támogatást nyújt a Többéves Vállalati és Vállalkozásfejlesztési Programmal, mely alapvetően a vállalkozások versenyképességének növeléséhez, adminisztrációs terheinek csökkentéséhez, gazdasági környezetük javításához, valamint közösségi programokban való részvételükhöz nyújt segítséget. A jelenlegi program 2001. január 1-től 2005. december 31-ig tart.
Állami támogatások
Habár a közösségi versenypolitikában előírt állami támogatások tilalma igen széles körre terjed ki, a tagállamoknak módjukban áll támogatni a kis- és középvállalkozásokat, a kutatás-fejlesztési projekteket, a környezetvédelmi és foglalkoztatási célú beruházásokat, valamint a bizonyos támogatási értékhatárt meg nem haladó akciókat. Ennek megfelelően a kis- és középvállalkozások támogatása nemhogy csökkenne, hanem a közösségi programok igénybevételével egyre hangsúlyozottabbá fog válni. Ezen túlmenően a magyar kis- és középvállalkozások kereskedelmi tevékenységének elősegítésére több pályázati lehetőség, partnerkereső és egyéb üzleti szolgáltatás áll rendelkezésre.
